A SZEMBENÁLLÁS NÉHÁNY SZÍNHÁZI ELŐADÁSA 1956-1989

A tárlatot megnyitja: Bodolay Géza

Tervezte: Mira János

1956 – az évszám nekünk egészen mélyen beégett, ekkortájt fogantunk, születtünk, sokan a kor társai közül gyerekként látták némely részét, sőt az apák korosztálya tevőleges résztvevője, vagy inkább átélő szemlélője volt.

A rákövetkező 33 évet alapvetően határozta meg.

Lehetne alcím: „A 33 éven át némán hallgató Közönség emlékére.”

Nagyon kevesen mertek fennhangon beszélni róla. De a Színház különös fórum, agora, templom. – Ott sok minden megtörténhet. Áthallatszik a múlt, szinte bármely korábbi írott remekművön is.

A megszólaltatás másokon keresztül, a kimondatás gyönyörűsége ott kísértett a hivatásos és az öntevékenyen működő magyarországi színpadokon. A létezővel együtt élni kénytelen (látszólagos és valódi) kollaboránsokban is felhorgadt olykor a lelkiismeret. Ahogy ez számos, elnyomás által meghatározott történelmi korszakban is mindig előfordult.

Nem átfogó, ami most látható — nem is jellemző, nem akar (mert nem is lehetne) teljességet látni vagy láttatni. A határainkon kívülre zárt színházak tájanként másképp tették ugyanazt, s maradtak ki innen. – Esetenként véletlenszerű az is: miről maradt a birtokunkban kép, felvétel, emlék, plakát, hír, füzet, idézet.

Ahogy Karel Steigerwald cseh drámaíró lengyelül 1988-ban Łódżban mondotta az előadásunk címében: Korabeli táncok. Ezekből emlékszünk néhányra, itt, a felejtés padlásán, a felejtés határán. Az a darab a levert 1848 ürügyén a letiport 1968-ról szólt.

A Szembenállás néhány színházi előadása, 1956–1989 című tárlatot Múzeumunk manzárdjában, Bajor Gizi egykori vendégszobájában tekinthetik meg az érdeklődők. Ebben a helyiségben, a szekrény mögött kialakított búvóhelyen, vészelte át 1944 végén a nyilas razziákat Bajor Gizi férje, dr. Germán Tibor orr-fül-gégész főorvos, egyetemi magántanár. Erre a lakás-helyszínre terveztük a kiállítást. Magyarországon 1956 emlegetése hosszú ideig tabunak számított, ám a színháziak egy része nem mindig törődött ezzel, és – néha csak a beavatottak számára ismerős nyelven – de olykor mégis sikeresen törték át a hallgatás falát, és emlékeztették a nézőket a rövid szabadságharc eseményeire és a hosszú évekig tartó megtorlás érzelmi hatására. S természetesen számos olyan jelenséget gúny tárgyává tettek, amelyek az emberarcúnak nevezett szocializmust sem kerülték el, bárhogyan is szerették volna a rendszer lelkes támogatói.

A kiállítás felépítése ugyan nem követi a kronológiát, ezúttal például Németh László 1965. október 20-án bemutatott Galileijével kezdődik, és Ivo Brešan Díszvacsora a temetkezési vállalatnál című művével zárul. De ennél is többet mond talán a bemutatott színjátékokat jegyző rendezők sora, az egykori nagyszerű színészek fényképei, előadások felvételeinek részletei. Sokan maradtak ki. Ám a kiállítás idézeteit – éppen a helyszín több korszakot is megidéző szűkös volta okán – folyamatosan cserélni szeretnénk, a bizakodó, múltunkat idéző jövőben.

2026 kora telén

Bodolay Géza, Gajdó Tamás, Mira János

Látogatható: 2026. január 30-tól 2026 végéig, szerdától vasárnapig 10 és 18 óra között.

A kiállítás létrejöttét támogatta a Nemzeti Kulturális Alap.