Scherer Péter halálára

Scherer Péter

(1961–2026)

Még nagyon sokan emlékszünk a Szentivánéji álom bemutatójára. A dátum: 1994. május 6. Néhány nagyszerű színész összetársult az Új Színház stúdiójában, szereztek pénzt a díszletre egy nagyvonalú színházi alapítványtól, – akkoriban ez kivételes ritkaság volt még. Ez az a nap, amikor Scherer Péter betoppant a magyar színháztörténetbe. Azonnal megkapta a Színikritikusok Díját a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, és övé lett a Fővárosi Önkormányzat legjobb férfialakításáért járó díja is. „A gőgös szakma elámul, és betűzni tanulja Scherer Péter nevét...” – olvashattuk.

A szédületes siker nyomán 1997-ben a Bárka Színházban folytathatta a munkát a Shakespeare-teremtette kisegyüttes, s természetesen a társulat tagjává vált Scherer Péter is, aki a „Hajónapló”-ban utóbb így mutatkozott be a közönségnek: „a Szentivánéji sikere után hívtak kőszínházakhoz. Nem mentem, pedig nagy volt a csábítás, izgatott a dolog, hiszen még sohasem próbáltam. A Bárka társulatában általában olyan emberek vannak, akik profi színházakból jönnek a közösségi színház felé. Nekik ez kaland, nekem viszont a profi létben lenne a kihívás.”

Az önvallomásból kiderül, hogy színész szeretett volna lenni, de nem vették fel a főiskolára, így a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. Járt Debreczeni Tibor irodalmi színpadára, majd Somogyi István Arvisura Színház társulatának tagjaként volt látható.

A Bárka Színházban játszott szerepei mellett ott találjuk a korszak számos jelentős, a társulati szerkezeteken kívül működő előadásában: a Hazámhazám-ban a Fővárosi Nagycirkuszban (2002), a Sirájban a Fészek Művészklubban (2003), A Nibelung-lakóparkban a Budavári Sziklakórházban (2004) és a Jégben a Trafóban (2006).

Scherer Péter legendás párost alkotott Mucsi Zoltánnal. Bár színpadon is szerepeltek együtt, mégis Jancsó Miklós Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten címmel 1999-ben bemutatott filmszatírájában váltak országosan ismertté. Színházi adattárunkban harminchét olyan előadás szerepel, amelynek közreműködői között mindkettőjük neve előfordul: a 2009-ben létrehozott Nézőművészeti Kft produkciói mellett a legnevezetesebb Sławomir Mrożek Mulatsága, melyet az 1999-es Bárka Színházbeli premier után évtizedeken keresztül játszottak.

Ha leltárt készítünk életművéről, kiderül, hogy szinte nincs olyan előadóművészi tevékenység, amelyet ne próbált volna ki: dolgozott a Magyar Rádióban, szinkronizált, sőt hangoskönyvek is fűződnek nevéhez.

A legmaradandóbb alkotásai – bármennyire paradoxonul hangzik – mégis a színházhoz fűződnek. Ahhoz a többezer éves művészeti formához, melyről élete egyik legelső megszólalásában így vallott:

„Siracusában egymás mellett van egy görög színház és egy római amfiteátrum. Mikor ott jártam, arra gondoltam, hogy a színház túlélte a gladiátorjátékokat, és még sok mindent túl fog élni. Valamiért szükségünk van rá. Azt hiszem, a néző a színházban mindig azt az ősi élményt keresi, amikor a közösségben feloldódva egyfajta beavatáson vehet részt, ami után más ember lehet, mint ami volt. A színházat évezredek óta a színésznek és a nézőnek az a közös vágya tartja fenn, hogy feloldódjanak egymásban. Somogyival van egy örök szövetségünk: olyan színházat kellene csinálni, ami elviselhetetlenül jó. Mint egy szeretkezés, vagy az ember más végletes állapota. Mint az a nevetés, ami már görcsöt okoz. Olyan színházat akarok, ami elviselhetetlenül jó – olyan nevetést, amibe bele lehet halni.”

(A nyitóképen Garas Dezső (Igazgató) és Scherer Péter (Ügyelő). Luigi Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres. Bárka Színház, 2002. Koncz Zsuzsa felvétele)