Mátravölgyi Ákos tervei a Kabóca Bábszínház előadásához, 2003
Anyag: Papír. Technika: Tűfilc, akvarell, színes ceruza, grafitceruza, applikáció
Méret: 29,6 x 41 cm
Leltári szám: 2021.7.1.1-2021.7.6.4.
„…odakinn gyéren szállingóztak a hópihék, s az egyik, a legnagyobbik, odalibbent a virágláda szélére. Ott megült, aztán nőni kezdett, nőttön-nőtt, végül sudár hajadon lett belőle; finom fehér fátyolruhája pehelycsillagok millióiból volt összeszőve. Szép volt és törékeny; tündöklő fehér jég volt a teste, mégis élő, eleven; a szeme úgy sugárzott, mint az ég csillaga, de nyugtalan és tétova volt a tekintete. Az ablak felé bólintott, és intett a kezével. A kisfiú rémülten szökkent le a székről, s akkor úgy látta, mintha egy nagy, fehér madár suhant volna el az ablak előtt.” [1] Így tűnik fel először Hans Christian Andersen (1805–1875) meséjében a címszereplő Hókirálynő. A hosszú sötét estéken, a fagyban és kavargó hóesésben sokunknak eszébe jut ez a téli történet. Az írás 1844-ben jelent meg, a tél jeges szívű uralkodónőjének alakját egy reménytelen szerelem ihlette, miközben az elbeszélés a feltétlen szeretetről, kitartásról és hűségről szól. A dán meseíró viszonzatlan érzelmeket táplált Jenny Lind (1820–1887) svéd operaénekesnő iránt, akit, ha nem is feltétlenül jó szándékúan, de így tett halhatatlanná. A népmesei elemekre épülő történet alapját talán csizmadia édesapjától hallhatta az író, „mivel ezeket a meséket általában férfiak mesélték, a cipészek/csizmadiák és a szabók pedig mesterségükből is adódóan tipikus mesemondók voltak.” [2]
Andersen-mese 1841-ben jelent meg először magyarul, A császár új öltözete a Regélő – Pesti Divatlap hasábjain. A korabeli újság talán ezzel köszönthette az írót magyarországi látogatása alkalmából. Írásait kötetben először 1857-ben olvashatta a magyar közönség. A fordító pedig nem volt más, mint Petőfi özvegye, Szendrey Júlia. Igaz, ő nem a dán eredetiből dolgozott, hanem egy német szövegből. Azt, hogy a költő és neje ismerte és tisztelte a dán irodalmár munkásságát, az is jelzi, hogy a forradalom után lefoglalt javaik között egy Andersen-portré is szerepelt. [3] A tizenhat történetet tartalmazó könyvet gyermekeinek: „Zoltán, Attila, Árpád fiaimnak” ajánlotta édesanyjuk. A hókirálynő nem került be a válogatásba, de olyan emblematikus mesék, mint „A szilárd cinkatona” (A rendíthetetlen ólomkatona), „A királylány és a borsószem” (Borsószem királykisasszony), „A kis gyufaárus lányka” vagy „A császár új ruhái” igen. A hókirálynőt magyarul 1871-ben adták ki, a James F. Cooper-regények első magyar fordításait is jegyző Vachott Sándorné Csapó Mária tolmácsolásában, aki a főszereplő kisfiút Miklósnak keresztelte el. (Az írónő húga, Csapó Etelke volt Petőfi első szerelme.)
A hókirálynő, mely hét „meséből” áll, szerkezetéből adódóan szinte színpadért kiált. A prológ a gonosz manó (ördög) tükrének története, és szilánkjainak szétszóródása; majd megismerkedünk a boldog gyerekekkel, Kay-jal és Gerdával. Megtörténik a tragédia, a varázsszilánkok Kay szemébe és szívébe fúródnak, és megkezdődik a két gyermek utazása és felnőtté válása.
A dramatikus történet színpadi feldolgozásának azonban sokáig nem találjuk nyomát. A mű színházi adaptációjáról az első adatot 1938-ból ismerjük. Ekkor készített belőle négyfelvonásos játékot Jevgenyij Svarc. A magyarországi előadások közül legkorábbiként egy 1963-as szerepel az OSZMI adatbázisában. Svarc feldolgozását a Bartók Gyermekszínház mutatta be Both Béla rendezésében. Bábszínházban 1991-ben játszotta a Bóbita társulata, a rendező Lénárt András volt, a bábokat és díszleteket Orosz Klaudia tervezte.
A Kabóca Bábszínház 2003-ban tűzte műsorára a darabot, Bartal Kiss Rita rendezésében. „A játékhoz rendkívül változatos díszleteket, jelmezeket tervezett a kecskeméti Mátravölgyi Ákos. Az alapszínfalon forgatható és megnyitható díszletelemek, s a fölötte és alatta húzódó játéktér bravúros kihasználása kitűnően szolgálta a mesefordulatok rejtélyességének, a varázslatos játék hangulatának érzékeltetését. Szinte minden bábtrükköt kiaknázott a rendező. Rendkívül bravúros volt például a trallalázó hercegpár megelevenítése a színfalra applikált bábok révén, amelyeknek szeme, szája is mozgatható volt, s a színfal megnyitásával, a bábosok kézgesztikulációjával a vidámság, a humor is célba találhatott.” [4] – írta a produkcióról a Veszprémi Napló ismeretlen kritikusa. Mátravölgyi Ákos számos alkotása 2020-ban az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bábtárának képzőművészeti gyűjteményébe került, köztük A hókirálynő báb-, jelmez- és díszlettervei, és a díszlethez készült makett is.
Az előadás különböző (báb)technikákkal jelenítette meg a szereplőket: a királynő teljes alakjában jelent meg. Maszkja hókristályt idézett, 24 ezüst és 24 kék sávból álló köpenyén hópelyhek szikráztak: az ezüst sávokon kék, a kékeken ezüst színben. Fehér kesztyűjét tükördarabok díszítették. Alakja Kay és Gerda aprócska bábfigurája mellett szinte emberfelettinek tűnt. A gyerekek, ideértve Gerda rablólány „barátnőjét” is, nagy, kerek szemű, mosolygós figurák lettek, Kay ruházatán nevének kezdőbetűje is feltűnt. A Gerdát segítő varjú is teljes testet kapott, míg a kislányt fuvarozó, faágakból született szarvas síkbábként készült el, a hintalovakhoz hasonló talppal. A kritika által kiemelt királyi pár (akik az eredeti mesében királyfi és királylány) már a terven is kétféle formában jelennek meg. A lila ágyukban fekvő sík alakok közül a királyné piros virágos szemkötőt visel, míg ura barna tarkóját látjuk. A szemkötő azonban felemelhető, és az éber asszony koronájává alakul, a király pedig fejét balra fordítva néz szembe velünk. A rablótanya lakóit – talán gonoszságuk okán is – árnybábként képzelték el az alkotók. A Hókirálynő ellenpontjaként feltűnő, a szeretet erejében hívő finn-lapp (varázsló)asszony a királynőhöz hasonlóan szintén maszkban jelent meg, virágos köpenye egyben az előadás egyik helyszíneként is szolgált. A kollekció különleges darabja a hintó terve, amelyet Gerda a palotából kapott ajándékba. A lapon háromdimenziós díszdobozt látunk, amelyből előhúzható a kétlovas jármű.
A díszletterveket a laikusok számára is egyértelművé tevő makett kézműves remekmű. A koncentrikus félkörökből álló játéktér mögötti „deszkafalon”, kerek mező, benne szívecskével díszített ajtó. A kör alsó és felső része is nyitható, felül a királyi pár hálótermét, alul a vad északot láthatjuk: sűrű fatörzseket rúnaszerű írásjegyekkel és ezüstszínű tavat, halakkal. A kör hátoldala a Hókirálynő birodalma, kavargó fehér örvényekkel. A jól használható tér előfeltétele lehetett annak, hogy az előadást – a szereposztás tanulsága szerint – három színész (Tamás Erzsébet, Zsida Ágnes és Kovács Norbert / Futó Ákos) el tudja játszani.
Magáról a tervezői munkáról Mátravölgyi Ákos így nyilatkozott: „Vannak előadások, amikor nem szerencsés, ha a tervező nagyon megpróbál az előtérbe kerülni. Nyilván jó, ha felismerhető az ember keze nyoma, de nem szabad rátelepedni az egészre. Az egész attól lesz jó, ha a különböző részek – szöveg zene, rendezői koncepció, látvány – harmonikus egységet alkotnak, ha a saját részemmel én is az előadást szolgálom.” Ezt a célt A hókirálynő esetében biztosan sikerült elérni.
Az eredeti történetben a hazatérő Gerda és Kay fizikailag már nem gyerek többé. Gyermekkoruk elveszett ugyan, de a mese végén már nyoma sincs a Hókirálynő uralmának: „Ott ültek egymás mellett, felnőttek s mégis gyermekek, gyermekek a szívük mélyén. Nyár volt, verőfényes, gyönyörű nyár.”
[1] Rab Zsuzsa fordítása
[2] Gulyás Judit: Andersen meséinek korai magyar recepciója (1840-1858) http://real.mtak.hu/140090/1/Andersen_meseinek_korai_magyar_recepcioj1.pdf (letöltés 2022. december 17.)
[3] Vayerné Zibolan Ágnes: Ismeretlen Orlai Petrich-festmény Petőfi otthonából – Petőfi lefoglalt képeinek sorsa. A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10., Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973., 47.
[4] Sz.n.: Erős a hűség és a lélek hatalma. Veszprémi Napló, 2003. november 3., 7.
[5] Gimesi Dóra: Úton. Bandukolás egy kiállítótérben Mátravölgyi Ákossal. Art Limes 2012/1. szám, 61.
Írta: Somogyi Zsolt