A Nagymező utcát valaha a pesti Montmartre-nak nevezték. Híres, hírhedt vállalkozók itt teremtetté meg azokat az intézményeket, melyek nagyvárossá avatták Budapestet. Itt nyitotta meg kapuit 1894-ben Somossy Károly orfeuma, a mai Budapesti Operettszínház, itt építtette fel 1913-ban Wabitsch Lujza a Jardin d’Hiver (Télikert) nevű mulatót, a mai Thália Színházat. A Somossy-féle orfeumban nemcsak nagypolgárok és mágnások jártak, éjszakai kávéházában az irodalmi élet jeles alakjai is megfordultak. Krúdy Gyula így lelkesedett: „A nagyvilág, Párizs, Nizza: eljött hozzánk vizitbe egy estére.”
A mulató földszinti télikertjének önálló élete 1913 nyarán kezdődött, ekkor Waldmann Imre Pavillon Mascotte néven új szórakozóhelyet alakított ki, hogy „előkelő tánckabaré-előadásokban” gyönyörködhessenek az érdeklődők. Többször kísérleteztek kabaréval is, mígnem 1925-ben megnyílt – ugyancsak párizsi mintára – a Moulin Rouge, azaz a Vörös Malom. A mulató számos tulajdonosváltást, átépítést, átszervezést túlélt, s 81 év után ismét a Budapesti Operettszínház része lett: 2017-től Kálmán Imre Teátrum néven várja a zenés színházi műfajokért lelkesedő közönséget.
A Nagymező utcai szórakozóhely történetét az Orfeum – mulató – színház, 1894–2017 című kiállítás részletesen bemutatja. A tárlatot a közönség az előadások előtt és a szünetekben tekintheti meg.
Az öt Barrison lány közül kettő: Gertrud és Lona, a Pavillon Mascotte műsorában is nagy sikerrel szerepelt az 1910-es évek elején.
Carola Cecília „ragyogóan szép nő volt. Afféle: Pompadour-figura. Magas, telt idomú, huncutszemű, érett asszonyszépség, a legfinomabb bokával, a legszebb ívelésű szájjal” – így emlékezett rá a 8 Órai Újság riportere 1930-ban.
Forró pillanatok a Moulin Rouge színpadán az 1980-as évek elején. Papp Dezső felvétele
