Kilencvenhét éves korában meghalt Békés Itala Kossuth-díjas színésznő 

Békés Itala

(Debrecen, 1927. március 23. – Budapest, 2025. január 13.)

„Ha visszaemlékezünk valakire, és szeretettel mesélünk róla – megelevenedik előttünk. Már látjuk is, halljuk is a hangját. Mintha csak itt lenne köztünk. Ti is ott lesztek majd a következő generációk előtt, ha emlékezni fognak rátok. »Hiszen adomákból vagyunk, adomákból leszünk« – ahogy találóan megfogalmazta Hermányi Dienes József híres székelyföldi anekdotagyűjtő a 18. században” – ezekkel a gondolatokkal kezdődött Békés Itala Égi játszótársak című kötete 2012-ben. Nyolcvanöt éves volt ekkor, és gyakran gondolt a halálra – de még tizenkét évig élt, s mint az egyik leghosszabb életű magyar színésznő, csaknem élete végéig játszott: 2017-ben a Testről és lélekről, 2021-ben az Űrpiknik című filmben ábrázolt egy kis szerepet.

A magyar művelődéstörténetben aligha találunk olyan alkotót, aki Békés Italához hasonló bátorsággal vágott volna bele újabb és újabb művészi kalandokba. Színészi karrierjét örökre meghatározta, hogy az 1950-es évek elején, életútja kezdetén, kisfiúszerepeket kapott az Úttörő Színházban; majd évtizedeket kellett várnia, hogy elismerjék jellemábrázoló tehetségét, s meglepő humorát. Sohasem esett kétségbe: mindig kitalált valami újat, meglepőt, szokatlant – „italásat”.

Bár a Madách Színház jelentős előadásaiban – Keroaul–Barré: Léni néni (1969), Neil Simon: A napsugárfiúk (1974), Noël Coward: Alkonyi dal (1983), Giles Havergal–Graham Greene: Utazások nénikémmel (1993), Scarnicci–Tarabusi: Kaviár és lencse (1994) – kisebb-nagyobb feladatokat kapott, mégis úgy érezte, hogy nem használják ki eléggé a rendezők és a színigazgatók. Önállósította hát magát, s bármihez fogott, a figyelem középpontjába került. Megállapították, hogy példátlan, amit csinál, sőt egyedülálló. Aztán minden maradt a régiben. Pedig Mátrai Betegh Béla már 1969-ben, az A Nő?! című előadóestje után megírta róla: „Békés Itala nem szorítható bele sajátos és ritka szerepkörökbe. Valamelyik színészi vonása folyvást kiütközne a körből, túlmutatna a szűkített határokon: ha komikának használnám, parlagon maradna drámaisága, ha tragikának, belefojtanám könnyed készségét a csevegésre. Naivának okos, szendének frivol, kamaszfiúnak túlságosan nő, hempergő ördögfiókának komoly és szigorú arkangyal. Mi hát? Színésznő. Tehát nem címkézhető, nem kategorizálható. Nyughatatlan tehetsége, mint a gőz, nem tárolható zsákban.” (Magyar Nemzet, 1969. május 13.)

Ebből a tehetségből azután mindenkinek jutott, aki kíváncsi volt Békés Italára. A Fővárosi Nagycirkuszban megrendezett Cirkuszrevüben 1959-ben Rodolfo partnereként lépett a porondra. A Bartók Gyermekszínházban 1973-ban Gaál Évával szerepelt Janikovszky Éva Trallala és Lallala – Most én jövök című darabjában, melyet Szirtes Tamás rendezett, s a Korong együttes kísért. Az első francia kabaré, a Chat Noir emlékét 1990-ben a Kongresszusi Központban idézte fel Vogel Eric díszlet- és jelmeztervezővel, Jeszenszky Endre koreográfussal, valamint Koós Iván és Koós György bábművészek közreműködésével.

A legnagyobb hatású vállalkozásáról, a Gondolatiskoláról – hangsúlyozva, hogy nem pusztán színiiskoláról van szó – 1998-ban így vallott: „Művész- és közönségképzés. A teljes ember kiművelése. Módszerünk lényeges eleme a nyitottság. A gyermekek és a fiatalok személyiségét megismerve igyekszünk kiküszöbölni a rossz beidegződéseket, a gátlásokból fakadó testi-lelki zavarokat, elsősorban az érzelmi hatások, a mozgás, a zene, a játék segítségével. A cél a gondolkodásra serkentés, az önismeret elsajátítása, a gátlások leküzdése, a beszéd fejlesztése, a stílus kialakítása, az ismeretek bővítése, a kommunikációs készség kialakítása.” (Magyar Nemzet, 1998. szeptember 26.)

Békés Itala – talán, hogy jobban megismerje önmagát – megírta élettörténetét. A könyv Hogyan lettem senki? címmel először 1993-ban jelent meg, harmadik, bővített kiadását 2022-ben a Magvető Kiadó gondozta.

Utolsó ötlete sajnos nem került a közönség elé. Életéről animációs filmet tervezett, melyben a hirdetősoszlopra kiragasztott plakátok és a gyorsan változó slágerek jelzik az idő múlását és a történelmi változásokat.

Izgalmas és méltó lezárása lett volna a Jászai Mari-díjas, Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész címmel kitüntetett művésznő pályájának.