Elhunyt Kállóy Molnár Péter. A döbbenetes hírt követő nekrológok felsorolják, hogy mi mindennel foglalkozott a sokoldalú színházművész: játszott, rendezett, versesköteteket és lemezeket adott ki, filmezett, nagy sikerű televízióműsor ünnepelt közreműködője volt.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1993-ban végezte el Iglódi István osztályában. Pályája első négy évét a Vígszínházban töltötte, ahol számos jellemszerepet eljátszott. Benvolióként mutatkozott be 1992-ben William Shakespeare Rómeó és Júliájában. Ezt a szerepet később is alakította, de már egy egészen másfajta előadásban. A Komédium színpadán 1994-ben mutatták be a Shakespeare Összes Rövidítve (SÖR) című előadást, amelyet három amerikai színész szerkesztett össze, Budapesten pedig Kálloy Molnár Péter, Kálid Artúr és Tóth Gáspár András állította színpadra. A harminchét Shakespeare-műből készült átdolgozás terjedelme mindössze hatvannyolc gépelt oldal volt, és az összeállítás a Nem komplett Shakespeare-művek alcímet viselte. „Keményen dolgozunk, s eltökélt szándékunk, hogy ezután csak főszerepet játszunk. Ezért is alakítottuk meg a Shakespeare Műveket. Én magam többek közt Júliát, Ophéliát, Julius Caesart, Jágót, Benvoliót játszom. Azt hiszem, huszonnégy évesen kevesen tudhatnak maguk mögött ennyi s ilyen rangos szerepet” – nyilatkozta Kálloy Molnár a bemutató előtt.
Bizonyára nem gondolta, hogy élete legnagyobb sorozata kezdődik ezzel a premierrel. A színjátékot harminc éven keresztül játszották, 2025. december 1-jére még meghirdették, de már nem lehetett megtartani.
Kálloy Molnár Péter talán ennek a sorsdöntő előadásnak köszönhette, hogy 1997 óta kizárólag szerepekre szerződött. A SÖR után 2000-ben a Buda Stage-ben jött a G.Ö.R.Cs. 2000 – A görögök összes regéi és cselekedetei, 2002-ben pedig a Hamlet, melynek ő volt a rendezője és a címszereplője a Thália Színházban. A Hamleten kívül színre vitte 2006-ban Békéscsabán a Rómeó és Júliát, majd 2011-ben Székesfehérváron a Macbethet.
Noha legtöbbször kevés szereplős, vagy önmagára szabott színházi előadásokban láthatta a közönség, néhány alkalommal bizonyította, hogy nagyszabású produkciókban is helyt áll. Többször fellépett Sancho szerepében Dale Wasserman La Mancha lovagja című musicaljében (Óbudai Nyár, 2005; József Attila Színház, 2016), és játszott Szörényi Levente Árpád népe című misztikus rockoperájában is (Papp László Budapest Sportaréna, 2006).
Népszerűségét jól jellemzi, hogy rengeteg interjút készítettek vele az újságírók. Tarján Tamás pedig többször is írt róla, hogy emléket állítson a kivételes tehetségnek, a színházszervezőnek, s az ezredforduló furcsa színházi viszonyainak: „Kálloy Molnár – legalábbis a »mai lelke« szerint – vérbeli magánzó. Egyszemélyes színház. Monodráma-megjelenítő. Ötletbörze, aki nem csupán magát, de más egyes embereket, művészeket is képes elhalmozni tennivalóval. Legemlékezetesebb fellépései is különleges magánszámok voltak: egyes vagy többes számú magánszámok. Mert Kálloy Molnár szuverenitása, auraszerűen is érződő művészi szabályszerűtlensége, színészi erőműléte nem különállás, elkülönülés. Neki manapság a szabad szerveződésű és szabad programú, sokszínű és variatív kistársulati létezés felel meg, és színészként, hivatásába beletanuló rendezőként, érlelődő mindenes dirigensként meg is teremtette ennek az alkotói létmódnak a feltételeit.”
Szabálytalannak tűnő, mégis harmonikus művészi pályája váratlanul ért véget. Komoly veszteség érte színházi életünket.
