A Színháztörténeti Múzeum és Intézet kamarakiállításán tablók és fotók segítségével válik kézzelfoghatóvá Szigligeti Ede kora. A tárlat a drámaírót és színházszervező Szigligeti Edét, valamint Bajza József gazdag pályaképét állítja középpontjába.
Szigligeti Ede (1814-1878) színháztörténetünk megkerülhetetlen kulcsfigurája, különleges és termékeny alkotó. Mérnöknek tanult Pesten, de érdeklődése hamarosan a színház felé fordult. Szigligeti Ede neve és munkássága ettől kezdve elválaszthatatlan a magyar színházi kultúrától. Nem volt sokáig színész, de hasznára vált, hogy gyakorlatból ismeri a színpadot. 1837-ben megalakult a Pesti Magyar Színház, amelyet nemsokára már Nemzeti Színháznak hívtak, melynek ő lett a titkára, rendezője, dramaturgja, később főrendezője, majd művészeti vezetője, végül igazgatója. Hatvannégy éves korában bekövetkezett halálakor már negyvenegy éve szolgálta a Nemzeti Színházat. A reformkortól a kiegyezésig ő jelentette az állandóságot. Ez idő alatt olyan fiatal tehetségeket szerződtetett, mint Jászai Mari vagy Márkus Emília.
A Nemzeti Színház vezetőjeként fedezte fel a drámaíró Csiky Gergelyt, s addig nem játszott klasszikusokat mutatott be. Összesen 114 színpadi művet írt, drámáival majdnem négy évtizeden át a magyar színjátszás meghatározó szerzője volt.
Kiváló színpadismerettel minden drámai műfajban alkotott, legismertebb vígjátéka a Liliomfi (1849). Ő a magyar népszínmű műfajának megteremtője, fordítói munkássága is jelentős. Többek között Shakespeare, Goethe, Walter Scott műveit fordította magyarra.
Bajza József (1804-1858) költő, színigazgató, kritikus. A Pesti Magyar Színházban – melynek igazgatója volt – kidolgozta a színház működési szabályzatát. Síkra szállt a magyar nyelv ügye mellett, küzdött a magyar romantika megteremtéséért. Színikritikáinak hangvételével – kemény, polemikus hangú bírálat – új műfajt teremtett.
A kiállítás kurátor: Szebeni Zsuzsanna (OSZMI, színházi referens)